Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Ő Ödönke, első (de remélem, nem utolsó) hörcsögöm... Sajnos, 1994-ben majdnem 4 éves korában elpusztult, csak az vigasztal, hogy rekordidőt élt meg... Most már a pihe-puha felhők között alszik, faforgácsból és papírzsepiből készült fészke helyett...

Karácsonyra kaptam egyszer, úgy, hogy abszolút nem tudtam, hogyan ápoljam, mit tegyek vele... De kapott egy szeletke almát, és rögvest rávetette magát, pont úgy fogta és ette, ahogy a kisgyerek a dinnyét... Rögtön barátok lettünk.

Kedvenc étele a napraforgómag volt, de szerette a diót, mogyorót, almát, uborkát, sárgarépát (ez utóbbit csak akkor, ha uborka nem volt, mert különben hozzá se nyúlt!) és mindenféle más zöldséget is... Néha kapott kekszet, egy picike főtt tojást, vagy sonkát is. Az ödönboltban (bocs, elragadtattam magam! szóval, a kisállatkereskedésben) kapható speciális keveréket nagyon nem szerette - nagy ívben dobálta kifele az akváriumból - úgyhogy az első néhány próba után nem erőltettem túlságosan... Nagyon tiszta volt, ha szerinte már itt volt a takarítás ideje, "pak-pak" hangokkal figyelmeztetett, szóval, még véletlenül se tudtam elsunnyogni... Imádott szaladgálni a padlón, felmászni a berendezési tárgyakra (na, meg eltűnni mögöttük) de a billentyűzeten sétálva gyakran segített programot írni, és szerette rágcsálni a könyveimet. (Stendal: Vörös és Fekete egy régi kiadását tartotta legízletesebbnek). Hiányzik...

[Ismeretlen mesélő]

 

 

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.Végül úgy döntött, hogy - bár hiába szereti a csacsit, és nem bírna létezni nélküle - az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni a szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba.A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.

Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba.

Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet, és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott.

Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre, ha nem temeted el magadban.

BÁRMILYEN PROBLÉMÁBÓL VAN KIÚT, HA NEM ADOD FEL!!!

Rázd meg magad és lépj egyet feljebb, és boldog leszel :)

Forrás: www.rovarclub.eoldal.hu

 

 

Részlet Arabella, az árva naplójából

Június 11

Ma befogadott egy család. Illetve, egy egyszemélyes család. Az a hosszú szőke haj, a hófehér fogak... Azt hittem elképesztő lesz. Azt kell hogy mondjam, tévedtem. A nő igazi hárpia. Szerinte csak egy mocskos gyermek vagyok, aki csak seperni, és főzni való. Amúgy ő nagyon gazdag. Ó, az a ház! Mint egy palota. Ezernyi kis aranyozott díszecske lóg a bejárati ajtón. A "kiscseléd" azonnal nyitja az ajtót. Nem is tudom honnan tudja, hogy mikor kell. Délután a hárpia elment, és kaptam a lehetőségen. Tudtam mikor jön vissza, hát siettem. Három órám volt, hogy sétáljak egyet. Mivel a "kiscseléd" nem engedett ki, hát felszaladtam a szobámba, ami tele volt egérrel, és kimásztam az ablakon. Nem volt nehéz. A fal lépcsőzetes szerkezete jóvoltából pár perc alatt kint is voltam. Szaladtam is a hárpia saját erdejébe. Körülöleltek a bokrok. Fölöttem úgy húsz centire a két bokorsor egymásba fonódott. Így hát nagyon hasonlított egy alagútra. Nem kellett sokáig kacskaringóznom, kiértem egy tisztásra. Hirtelen majdnem elájultam. Többször is pislogtam, vakargattam a szemem, de nem tűnt el. Egy óriási kígyószerű valami állt a tisztás közepén. Sárkány volt. Amire végképp nem számítottam, az az volt, hogy megszólított, pedig háttal volt nekem.

- Sajnos meg kell öljelek. Muszáj.

Nem tudtam mit válaszolni, hát gyorsan megkérdeztem:

- Borbála asszonyság szolgálatában tetszik lenni?

Még mindig háttal volt nekem. Ez kicsit felzaklatott.

- Nem is tudom ki az -válaszolt gépiesen.

- Mért nem fordulsz felém? -kérdeztem.

- Nem tehetem -mormogta- Tiltják.

- Dehát kik? -türelmetlenkedtem már.

- Nem mondhatok semmit. -és ez a mondata kicsit szomorúan hangzott.

Még vagy tíz percig néztem a hátát, majd kinyögtem:

- Meg akartál ölni.

Láttam megremegett. Nem volt nehéz észrevenni.

- Nem vagyok képes rá. -ez a mondat kivételesen tetszett.

- Vannak még sárkányok? -kezdtem belejönni a kikérdezésbe.

- Vannak. -ezen a ponton kezdett veszélyessé válni az ügy.

- Sokan? -ezt nem kellett volna.

A sárkány gyorsan megpördült, és egy kisebb tűzgolyót köhintett felém. Hasra feküdtem, de nem lett volna muszáj. A tűzgömb el se ért félútig. Felnéztem, és megláttam az arcát. Szemei teljesen oldalt voltak. Hosszú, elnyúlt orra volt. A feje alakja kicsit hasonlított egy kutyáéra.

- Menj el! -utasított.

Nem vitatkoztam. Felugrottam és már szaladtam is vissza a házba. A "lépcsőn" keresztül bemásztam az ablakon, és befeküdtem az ágyba. Lehunytam a szemem, és végigjátszottam magam előtt, hogy mi történt. Nemsokára elaludtam. És most, két órával később arra ébredtem, hogy a hárpia egy "Seperd fel a házat!" táblát rakott az ajtómra. Nem tudom, a "kiscseléd" nem erre való? Miért épp nekem kell?

Beküldő: turocia@citromail.hu